Tamásnak egy régóta dédelgetett
álma vált valóra, amikor kézhez vehette újdonsült szerzeményét, amivel unalmát
és felgyülemlett szexuális gerjedelmét csillapíthatta. Míg mások digitális
tévécsatornákra költöttek, ő inkább dolgozott, hogy megvehesse álmai
beteljesítőjét.
A huszadik emeleti hálófülkéjét
nagy túlzással sem lehetett tágasnak nevezni. Ha megállt a közepén, nem kellett
teljesen kinyújtania a karjait, hogy megérinthesse az oldalfalakat, míg
hosszában kétszer fért el fekve. A mellékhelyiség és a fürdő mind csak
álomképként derengett előtte, de ha dolga akadt, akkor a folyosó végén
található közös helyiségben elvégezhette – már ha kivárta a sorát. Ezt azonban
cseppet sem bánta, mások sokkal kisebb fülkékben tengették az életüket.
A csomag súlya megkövetelte, hogy
lifttel szállítsa fel a szmogöv közepén található bérleményébe. A vétel árába
belekalkulálta a felvonó díját is, mert azt ingyen senki sem használhatta.
Tudta, hogy a legrosszabb emeleten lakik, de csak erre futotta szerény fizetéséből.
Szorgos, erős fiatal létére egyéb képességek híján nem volt lehetősége jobb
állásra. Ha valaki hülyének nevezte, vitába szállt vele, de nem tagadta, hogy a
teremtő valamilyen ismeretlen céllal a fizikumát részesítette előnyben, és
pechjére nem adott annyi sütnivalót, hogy élhessen is azzal, így napról napra
tengette rohamosan fogyó idejét. A szmogtakaró egyetlen élőt sem kímélt. Ezért
is döntött úgy, hogy vesz egy Cintia 2527-et, ha már a lányoknak nem kellett,
legalább a babán kiélhesse vágyait.
Miután átvette a csomagot, nem
érezte magát túl jól a lakhelyénél szűkösebb felvonóban, ami szinte egy örökkévalóságig
araszolt felfelé. A fülkéből kilépve megfogadta, hogy soha többé nem teszi ki
magát ennek a kellemetlen élménynek.
Cintia tiszteletére kimosta az
ágyneműt, elvégre édesanyja azt tanította neki, hogy mindig rendezett, tiszta
környezetben fogadja a lányokat, és mindenféleképpen fürödjön meg, mielőtt
hozzájuk bújna.
A dobozt akkurátusan nyitotta,
nem akarta megvágni álmai megtestesítőjét, amit hosszú heteken át állított
össze a gyártó kínálatából. A csomagolásból elsőként a lábak tűntek elő.
Tétován megérintette a bársonyos, pirospozsgás bőrt. Enyhén elpirult, majd
folytatta a kicsomagolást. A feltáruló szeméremdomb látványától melegség öntötte
el. Arca égett, mintha olajba mártotta volna. A köldök hibátlanul türemkedett
be a hason, a mellkason domborodó kerek mellek tovább fokozták vágyát, ami
szinte elviselhetetlenné erősödött, amikor az utolsó vágással előtűnt a
kislányosnak ható arc, és az azt keretező dús, göndör, mélyvörös hajzuhatag.
Félénken odébb söpört pár rakoncátlan hajtincset, hogy megcsodálhassa a vékony
ajkakat, a fitos orrot és a mandulavágású szemet. Egy pillanatra még a
lélegzete is elállt.
Óvatosan kiemelte a babát, és az
ágyra fektette. Egy ideig lélegzetvisszafojtva bámulta a meztelen testet.
Tekintetével mindenhová befurakodott. Elképzelte, mit fog vele tenni, majd
fülig pirulva betakarta.
Anyja mindig azt mondta, ne
hagyjon rendetlenséget maga után. Neveltetése legyűrte vágyát, és a tőle
telhető legnagyobb igyekezettel vágta fel a csomagolást. Nem tudta megállni, és
közben lopva oda-oda pillantott Cintiára. Amikor végzett, egyetlen csomagba
kötözte a darabokat, és a sarokba tette. Visszafordult, körbepillantott, mit
tehetne még meg, hogy háborítatlanul élvezhesse Cintiát. Aztán megérezte az
izzadtsága szagát. Már hallotta is:
Fürödj
meg! Odalent is sikáld meg rendesen! Nekem tiszta legyél, ha valakihez oda
akarsz bújni!
Vágyakozó pillantást vetett
Cintiára, majd egy bánatos sóhaj kíséretében törölközővel és szappannal a
kezében elindult a folyosó vége felé. Legnagyobb bánatára tízen álltak előtte.
Türelmesen kivárta a sorát. Időnként hátrapillantott a fülkéje bejáratára.
Felidézte Cintia bőre selymességét, a szeméremdomb és a mellek ívét. Szüntelen
merevedését törölközőjével takargatta. Lassan haladt a sor. Többször eljátszott
a gondolattal, hogy visszarohan, letépi magáról a ruhát, és úgy büdösen,
koszosan állat módjára magáévá teszi Cintiát, de minden egyes alkalommal, ahogy
tett volna egy lépést, édesanyja hangját hallotta. Ilyenkor vágyát lehűtve
maradt a sorban, fájdalmas merevedése is lelohadt.
Majd két órával később, immáron
tisztán, illatosan megállt Cintia előtt, és kezét tördelve próbálta kitalálni,
hogyan is kezdjen hozzá. Anyja szüntelenül beszélt:
Ha
találkozol egy szép lánnyal, először mutatkozz be. Nem illik mustrálgatni, nem
egy darab hús, nem a piacon vagy. Mindig egyenesen a szemébe nézz! Ne tégy vele
olyat, ami fájdalmat okozhat…
Cintia kikandikáló apró lábujjára
esett a tekintete, amitől elszégyellte magát, és gyorsan a szemébe nézett. Egy
cseppet sem lett jobb tőle. Anyja szóáradata ellenére sem jutott közelebb a
megoldáshoz, aztán hirtelen meglátta a használati utasítást, amit feltételezése
szerint pont a magafajtának írtak.
Belelapozott. Átugrott néhány
lényegtelennek tűnő részt, mint például:
Cégünk a legbiztonságosabb
operációs rendszert használja, és hálózaton keresztül tölti le az ügyfelei
számára elérhető frissítéseket, mely a még tökéletesebb kielégülést
szorgalmazza.
Mindebből csak annyit értett,
hogy az együttlétek sokkal jobbak lesznek, ha felcsatlakozik a netre, és ez
tetszett neki. Pár oldallal később eljutott a hogyan kapcsoljuk be a terméket részhez. Szerencséjére nem kellett
sehová benyúlnia, ezt édesanyja biztosan nem engedte volna neki, amíg nem
Cintia kérte arra személyesen. Mindössze annyit kellett tennie, hogy kimondja: Cintia
2527 bekapcs. Erősen koncentrálva olvasta fel a parancsot, minden egyes
szót kihangsúlyozott, nem akart bajt.
Egy csippanást hallott, és Cintia
pislogott párat. Egy ideig mozdulatlanul meredt a mennyezetre, Tamás már kezdte
azt hinni, hogy elrontott valamit, amikor végre Cintia feje megmozdult. Tamásra
emelte a tekintetét, és megszólalt:
–
Tégy magadévá!
Tamás már indult volna, hogy
eleget tegyen a kérésnek, de anyja nem engedte:
Óvakodj
a kurváktól, akik felajánlkoznak!
Tamás teljesen összezavarodott.
–
Baj van? Talán nem
tetszem?
–
De… szép vagy –
válaszolta, és egy pillanatra sem szakította meg Cintiával a szemkontaktust,
nem illett.
–
Hát nem kívánsz?
Tamás fészkelődni kezdett.
Legszívesebben rávetette volna magát, de nem akarta hallani anyja rikácsolását.
Még tisztán élt benne a szüntelen szóáradat, amikor tizenhét évesen rajtakapta
a szomszédasszonyukkal. Akkor egy szíjjal beleverte, hogy kerülje el a könnyűvérű
nőcskéket. A szomszédasszony később többször próbálkozott vele, de képtelen
volt feltüzelni Tamást, így felhagyott a gyötrésével.
–
De, nagyon is, csak
hát…
Pillanatnyi csend állt be, aztán
Cintia megszólalt:
–
Cintia vagyok, téged
hogy hívnak?
Tamás anyja elhallgatott.
–
Tamás vagyok,
örülök, hogy megismerhetlek.
–
Nagyon fázom. Mellém
bújnál?
Tamás lerúgta cipőjét, és bebújt
a takaró alá. Cintia bódító rózsa illatot árasztott.
–
Így nem jó. Vetkőzz
le, úgy jobban felmelegítesz!
Tamás várt anyjára, de az egy
szót sem szólt. Levetkőzött és visszafeküdt.
–
Búj közelebb!
Tamás félénken közelebb húzódott.
–
Hmm, nagyon kellemes
így.
Tamás meg sem mert mozdulni.
Élvezte az idegen test melegét és illatát.
–
Nyugodtan simulj
hozzám, ne szégyelld magad!
Tamás Cintiához nyomta mellkasát
és ágaskodó férfiasságát.
–
Így sokkal jobb.
Milyen meleg vagy odalent. Vajon én is az vagyok?
Tamásnak fogalma sem volt, mit
tegyen.
–
Érints meg!
Megengedem.
Tamás a felszólításra
elbizonytalanodott, aztán az azt követő kijelentéstől megnyugodott. Többször
ökölbe szorította a kezét, bedugta a combjai közé, hogy kellőképpen felmelegítse
ujjait, aztán lassan becsúsztatta a kezét Cintia lábai közé.
–
Meleg és selymes
vagy – állapította meg Tamás.
–
Nagyon fáznak a
melleim. Rám feküdnél?
Tamás kivárt, vajon mit szól
ehhez az anyja, aztán Cintia fölé mászott.
–
Így jó, már nem is
fázom.
Cintia motorjai alig hallhatóan
felpörögtek. Széttárta lábait, hogy Tamás közé férhessen, miközben kezeivel
magához ölelte az ijedt fiút.
–
Kívánlak.
Tamásban átszakadt az anyja
építette gát, és egy erőteljes mozdulattal hatolt Cintiába. A második lökésre megremegett,
és elélvezett. Cintia lábai rákulcsolódtak, és nem engedték, hogy kicsusszanjon
belőle.
–
Még egyszer!
Tamás nem állt ellen, és pár
másodperccel később már újra mozogni kezdett. A harmadik menetre, már egészen
lenyugodott, és az együttlét inkább hasonlított szeretkezésre – még ha Cintia
teljesen mozdulatlanul tűrte is ügyködését –, mint állatias közösülésre.
Másnap reggel a takarítást Tamás
undorítónak találta, de megtette, mert Cintia elmagyarázta neki, hogy más
esetben megbetegedhet. A munkahelyén csak azt vették észre, hogy vidámabb, mint
szokott lenni. Azonban hiába kérdezgették, anyja parancsára: úriember nem teregeti ki a szennyeseit,
nem árulta el titkát, pedig nagyon vágyott rá.
Így teltek a hetek és a hónapok.
Cintia mindig várta, újabb és újabb dolgokat kért tőle. A prűdség falát
téglánként bontották le. Aztán az egyik nap, amikor Tamás harmadjára lelte
benne örömét, Cintia feltett neki egy kérdést:
– Mit szolnál a koala öleléséhez?
Tamásnak fogalma sem volt, mi
lehet az, de Cintia eddig mindig a beteljesülés irányába kalauzolta. A kutya
pózt kifejezetten szerette, holott, amikor először kérte rá, akkor idegenkedett
tőle. Mámorosan, a vágyakozástól megszédülve csak annyit mondott:
–
Csináld!
Cintia magához ölelte Tamást, és
átkarolta a csípőjét a lábaival. A megszokottnál hangosabban hallatszott a
mozgatómotorok búgása. A szorítás először kellemessé, aztán határozottá, végül
fojtogatóvá vált. Mire Tamás észbe kapott, már nem tudott rendesen levegőt
venni, szédült. Ezek ellenére, még az anyja óbégatásán keresztül is tisztán
hallotta a szomszédból átszűrődő bemondónő hangját:
– A szexbabáiról
elhíresült cég riasztást adott ki. Központi szerverüket illetéktelenek
feltörték, és egy ártó – Koala ölelése nevű – parancssort helyeztek el benne.
Felhívják mindenki figyelmét, hogy ne használják a termékeiket, amíg a hibát ki
nem javítják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése