2018. február 13., kedd

A koala ölelése

Tamásnak egy régóta dédelgetett álma vált valóra, amikor kézhez vehette újdonsült szerzeményét, amivel unalmát és felgyülemlett szexuális gerjedelmét csillapíthatta. Míg mások digitális tévécsatornákra költöttek, ő inkább dolgozott, hogy megvehesse álmai beteljesítőjét.
A huszadik emeleti hálófülkéjét nagy túlzással sem lehetett tágasnak nevezni. Ha megállt a közepén, nem kellett teljesen kinyújtania a karjait, hogy megérinthesse az oldalfalakat, míg hosszában kétszer fért el fekve. A mellékhelyiség és a fürdő mind csak álomképként derengett előtte, de ha dolga akadt, akkor a folyosó végén található közös helyiségben elvégezhette – már ha kivárta a sorát. Ezt azonban cseppet sem bánta, mások sokkal kisebb fülkékben tengették az életüket.
A csomag súlya megkövetelte, hogy lifttel szállítsa fel a szmogöv közepén található bérleményébe. A vétel árába belekalkulálta a felvonó díját is, mert azt ingyen senki sem használhatta. Tudta, hogy a legrosszabb emeleten lakik, de csak erre futotta szerény fizetéséből. Szorgos, erős fiatal létére egyéb képességek híján nem volt lehetősége jobb állásra. Ha valaki hülyének nevezte, vitába szállt vele, de nem tagadta, hogy a teremtő valamilyen ismeretlen céllal a fizikumát részesítette előnyben, és pechjére nem adott annyi sütnivalót, hogy élhessen is azzal, így napról napra tengette rohamosan fogyó idejét. A szmogtakaró egyetlen élőt sem kímélt. Ezért is döntött úgy, hogy vesz egy Cintia 2527-et, ha már a lányoknak nem kellett, legalább a babán kiélhesse vágyait.
Miután átvette a csomagot, nem érezte magát túl jól a lakhelyénél szűkösebb felvonóban, ami szinte egy örökkévalóságig araszolt felfelé. A fülkéből kilépve megfogadta, hogy soha többé nem teszi ki magát ennek a kellemetlen élménynek.
Cintia tiszteletére kimosta az ágyneműt, elvégre édesanyja azt tanította neki, hogy mindig rendezett, tiszta környezetben fogadja a lányokat, és mindenféleképpen fürödjön meg, mielőtt hozzájuk bújna.
A dobozt akkurátusan nyitotta, nem akarta megvágni álmai megtestesítőjét, amit hosszú heteken át állított össze a gyártó kínálatából. A csomagolásból elsőként a lábak tűntek elő. Tétován megérintette a bársonyos, pirospozsgás bőrt. Enyhén elpirult, majd folytatta a kicsomagolást. A feltáruló szeméremdomb látványától melegség öntötte el. Arca égett, mintha olajba mártotta volna. A köldök hibátlanul türemkedett be a hason, a mellkason domborodó kerek mellek tovább fokozták vágyát, ami szinte elviselhetetlenné erősödött, amikor az utolsó vágással előtűnt a kislányosnak ható arc, és az azt keretező dús, göndör, mélyvörös hajzuhatag. Félénken odébb söpört pár rakoncátlan hajtincset, hogy megcsodálhassa a vékony ajkakat, a fitos orrot és a mandulavágású szemet. Egy pillanatra még a lélegzete is elállt.
Óvatosan kiemelte a babát, és az ágyra fektette. Egy ideig lélegzetvisszafojtva bámulta a meztelen testet. Tekintetével mindenhová befurakodott. Elképzelte, mit fog vele tenni, majd fülig pirulva betakarta.
Anyja mindig azt mondta, ne hagyjon rendetlenséget maga után. Neveltetése legyűrte vágyát, és a tőle telhető legnagyobb igyekezettel vágta fel a csomagolást. Nem tudta megállni, és közben lopva oda-oda pillantott Cintiára. Amikor végzett, egyetlen csomagba kötözte a darabokat, és a sarokba tette. Visszafordult, körbepillantott, mit tehetne még meg, hogy háborítatlanul élvezhesse Cintiát. Aztán megérezte az izzadtsága szagát. Már hallotta is:
Fürödj meg! Odalent is sikáld meg rendesen! Nekem tiszta legyél, ha valakihez oda akarsz bújni!
Vágyakozó pillantást vetett Cintiára, majd egy bánatos sóhaj kíséretében törölközővel és szappannal a kezében elindult a folyosó vége felé. Legnagyobb bánatára tízen álltak előtte. Türelmesen kivárta a sorát. Időnként hátrapillantott a fülkéje bejáratára. Felidézte Cintia bőre selymességét, a szeméremdomb és a mellek ívét. Szüntelen merevedését törölközőjével takargatta. Lassan haladt a sor. Többször eljátszott a gondolattal, hogy visszarohan, letépi magáról a ruhát, és úgy büdösen, koszosan állat módjára magáévá teszi Cintiát, de minden egyes alkalommal, ahogy tett volna egy lépést, édesanyja hangját hallotta. Ilyenkor vágyát lehűtve maradt a sorban, fájdalmas merevedése is lelohadt.
Majd két órával később, immáron tisztán, illatosan megállt Cintia előtt, és kezét tördelve próbálta kitalálni, hogyan is kezdjen hozzá. Anyja szüntelenül beszélt:
Ha találkozol egy szép lánnyal, először mutatkozz be. Nem illik mustrálgatni, nem egy darab hús, nem a piacon vagy. Mindig egyenesen a szemébe nézz! Ne tégy vele olyat, ami fájdalmat okozhat…
Cintia kikandikáló apró lábujjára esett a tekintete, amitől elszégyellte magát, és gyorsan a szemébe nézett. Egy cseppet sem lett jobb tőle. Anyja szóáradata ellenére sem jutott közelebb a megoldáshoz, aztán hirtelen meglátta a használati utasítást, amit feltételezése szerint pont a magafajtának írtak.
Belelapozott. Átugrott néhány lényegtelennek tűnő részt, mint például:
Cégünk a legbiztonságosabb operációs rendszert használja, és hálózaton keresztül tölti le az ügyfelei számára elérhető frissítéseket, mely a még tökéletesebb kielégülést szorgalmazza.
Mindebből csak annyit értett, hogy az együttlétek sokkal jobbak lesznek, ha felcsatlakozik a netre, és ez tetszett neki. Pár oldallal később eljutott a hogyan kapcsoljuk be a terméket részhez. Szerencséjére nem kellett sehová benyúlnia, ezt édesanyja biztosan nem engedte volna neki, amíg nem Cintia kérte arra személyesen. Mindössze annyit kellett tennie, hogy kimondja: Cintia 2527 bekapcs. Erősen koncentrálva olvasta fel a parancsot, minden egyes szót kihangsúlyozott, nem akart bajt.
Egy csippanást hallott, és Cintia pislogott párat. Egy ideig mozdulatlanul meredt a mennyezetre, Tamás már kezdte azt hinni, hogy elrontott valamit, amikor végre Cintia feje megmozdult. Tamásra emelte a tekintetét, és megszólalt:
Tégy magadévá!
Tamás már indult volna, hogy eleget tegyen a kérésnek, de anyja nem engedte:
Óvakodj a kurváktól, akik felajánlkoznak!
Tamás teljesen összezavarodott.
Baj van? Talán nem tetszem?
De… szép vagy – válaszolta, és egy pillanatra sem szakította meg Cintiával a szemkontaktust, nem illett.
Hát nem kívánsz?
Tamás fészkelődni kezdett. Legszívesebben rávetette volna magát, de nem akarta hallani anyja rikácsolását. Még tisztán élt benne a szüntelen szóáradat, amikor tizenhét évesen rajtakapta a szomszédasszonyukkal. Akkor egy szíjjal beleverte, hogy kerülje el a könnyűvérű nőcskéket. A szomszédasszony később többször próbálkozott vele, de képtelen volt feltüzelni Tamást, így felhagyott a gyötrésével.
De, nagyon is, csak hát…
Pillanatnyi csend állt be, aztán Cintia megszólalt:
Cintia vagyok, téged hogy hívnak?
Tamás anyja elhallgatott.
Tamás vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
Nagyon fázom. Mellém bújnál?
Tamás lerúgta cipőjét, és bebújt a takaró alá. Cintia bódító rózsa illatot árasztott.
Így nem jó. Vetkőzz le, úgy jobban felmelegítesz!
Tamás várt anyjára, de az egy szót sem szólt. Levetkőzött és visszafeküdt.
Búj közelebb!
Tamás félénken közelebb húzódott.
Hmm, nagyon kellemes így.
Tamás meg sem mert mozdulni. Élvezte az idegen test melegét és illatát.
Nyugodtan simulj hozzám, ne szégyelld magad!
Tamás Cintiához nyomta mellkasát és ágaskodó férfiasságát.
Így sokkal jobb. Milyen meleg vagy odalent. Vajon én is az vagyok?
Tamásnak fogalma sem volt, mit tegyen.
Érints meg! Megengedem.
Tamás a felszólításra elbizonytalanodott, aztán az azt követő kijelentéstől megnyugodott. Többször ökölbe szorította a kezét, bedugta a combjai közé, hogy kellőképpen felmelegítse ujjait, aztán lassan becsúsztatta a kezét Cintia lábai közé.
Meleg és selymes vagy – állapította meg Tamás.
Nagyon fáznak a melleim. Rám feküdnél?
Tamás kivárt, vajon mit szól ehhez az anyja, aztán Cintia fölé mászott.
Így jó, már nem is fázom.
Cintia motorjai alig hallhatóan felpörögtek. Széttárta lábait, hogy Tamás közé férhessen, miközben kezeivel magához ölelte az ijedt fiút.
Kívánlak.
Tamásban átszakadt az anyja építette gát, és egy erőteljes mozdulattal hatolt Cintiába. A második lökésre megremegett, és elélvezett. Cintia lábai rákulcsolódtak, és nem engedték, hogy kicsusszanjon belőle.
Még egyszer!
Tamás nem állt ellen, és pár másodperccel később már újra mozogni kezdett. A harmadik menetre, már egészen lenyugodott, és az együttlét inkább hasonlított szeretkezésre – még ha Cintia teljesen mozdulatlanul tűrte is ügyködését –, mint állatias közösülésre.
Másnap reggel a takarítást Tamás undorítónak találta, de megtette, mert Cintia elmagyarázta neki, hogy más esetben megbetegedhet. A munkahelyén csak azt vették észre, hogy vidámabb, mint szokott lenni. Azonban hiába kérdezgették, anyja parancsára: úriember nem teregeti ki a szennyeseit, nem árulta el titkát, pedig nagyon vágyott rá.
Így teltek a hetek és a hónapok. Cintia mindig várta, újabb és újabb dolgokat kért tőle. A prűdség falát téglánként bontották le. Aztán az egyik nap, amikor Tamás harmadjára lelte benne örömét, Cintia feltett neki egy kérdést:
Mit szolnál a koala öleléséhez?
Tamásnak fogalma sem volt, mi lehet az, de Cintia eddig mindig a beteljesülés irányába kalauzolta. A kutya pózt kifejezetten szerette, holott, amikor először kérte rá, akkor idegenkedett tőle. Mámorosan, a vágyakozástól megszédülve csak annyit mondott:
Csináld!
Cintia magához ölelte Tamást, és átkarolta a csípőjét a lábaival. A megszokottnál hangosabban hallatszott a mozgatómotorok búgása. A szorítás először kellemessé, aztán határozottá, végül fojtogatóvá vált. Mire Tamás észbe kapott, már nem tudott rendesen levegőt venni, szédült. Ezek ellenére, még az anyja óbégatásán keresztül is tisztán hallotta a szomszédból átszűrődő bemondónő hangját:
A szexbabáiról elhíresült cég riasztást adott ki. Központi szerverüket illetéktelenek feltörték, és egy ártó – Koala ölelése nevű – parancssort helyeztek el benne. Felhívják mindenki figyelmét, hogy ne használják a termékeiket, amíg a hibát ki nem javítják.
Írta: S.J.Sednol

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Történetek a különleges erők hétköznapjaiból: túszdráma

– Csak tudnám, miért vezényeltek minket ide? – zsörtölődött Tamás a monitorok borította furgonban Róbertnek. – Mi közünk nekünk egy túszdr...