Amióta az ember kiemelkedett az állatok sorából,
azóta próbálta mindennek meghatározni az árát. Eleinte cserékkel tartották fenn
a kereskedelmet – ami az egyiknek felesleges, az a másiknak hasznos volt –,
aztán ezt felváltotta a pénz, és egyre nagyobb jelentőséghez jutott. Végül, ha
maradtak is aprócska szigetek, melyek dacoltak az új gazdasági formával, a
kapitalizmus megvetette a lábát, és gyökeret eresztett. Akadtak, akik az elején
jelezték, hogy gondok lesznek, de mire az emberek észbe kaptak, már nem
lehetett, mit tenni.
Az új rendszer cserjéje időközben diófává
erősödött, és mélyen, kiszakíthatatlanul gyökeret vert a világban. Az
árnyékában élők két kézzel gyűjtötték a termést. A nemtörődömök évről évre
felélték a felhalmozott javaikat, de akadtak, akik takarékosan, a legrosszabbra
számítva csak csipegették – jobban szerettek hozzátenni, mint elvenni belőle. A
kapzsiság észrevétlenül fertőzte meg lelküket. Minél többet birtokoltak, annál
többet akartak.
Később jött a korszakalkotó gondolat, és a
tartalékokból visszacsepegtettek a pórul jártaknak, így ösztönözve őket a még
keményebb munkára és hűségre. Az egész mögött egy elv ált:
Mégis, milyen
kutya harapna a gazdája kezébe?
Amennyiben valamelyik eltévelyedett lélek mégis
odakapott, a többiek azonnal kirekesztették.
Azonban ahogyan az lenni szokott, semmi sem tartott
örökké. Felhők gyűltek a fa fölé, és napfény híján a termés megtizedelődött, de
a gazdák nem érték be kevesebbel.
Az új helyzet, új válaszokat kívánt. Az addig
hűséges jószágok érdekcsoportokba tömörültek, és követelődzni kezdtek. A
fokozódó nyomás hatására a gazdák engedtek, de nem adták fel. A múltat hívták
segítségül. Ami egyszer működött, azt kár lett volna elkótyavetyélni, így a vagyonukat
nem kímélve magukhoz édesgették a megválasztott vezetőket, akik megrészegülve a
jóléttől engedelmeskedtek. Rövidlátásuk ékes bizonyítékaként úgy érezték,
számítanak. Ahogy az már egyszer megtörtént, őket is megfertőzte a kapzsiság.
A gazdák a megfelelő pillanatban megvonták tőlük a
további támogatásokat, és figyeltek. Az éhen maradtak egy ideig értetlenül
bámultak, majd engedelmeskedtek gyomruk sürgető szavának, és védenceik kárára
pótolták kieséseiket. Csalfaságukra – hála a gazdák leleményének és odafigyelésének
– hamar fény derült. Akik egykor megválasztották őket, hirtelen ellenük
fordultak, és az életükre törtek. Bizalmuk megkopott, csalódottságukban nem
ültettek a helyükre senkit.
A régi gazdák újult erővel estek alattvalóiknak,
immáron egy letisztultabb, tökéletesebb tervvel, és addig sanyargatták őket,
míg csupán annyi erejük marad, amivel a munkájukat el tudták végezni. Így
vegetáltak tovább. Az urak gazdagodtak, a többiek szegényedtek. Néha egy-két
elszabadult kopó ugatott kicsit, de ahogy éhezni kezdtek, elhallgattak.
Idővel az elkeseredettség és a kiábrándultság
eltorzította egyesek értékrendjét. Nem átallottak lopni, rabolni. Ellenük
tűzzel, vassal küzdöttek, eredménytelenül. Minél élesebbé vált a csoportok közt
húzódó határvonal, annál többen vadultak meg, és egy idő után már öltek is,
hogy kielégítsék vágyaikat.
A gazdák egy ideig tanácstalanul álltak a jelenség
előtt, melynek köszönhetően újra szembekerültek a régi problémával:
megcsappantak a bevételek. A vadak elzárása csak tovább apasztotta vagyonukat,
így fokozatosan csökkentették annak kiszabható mértékét. Azonban ez nem hozta
meg az áhított eredményt. A kieséseket minden áron pótolni akarták, de egy
szinten túl már hiába sanyargattak.
Az idő, mint oly sokszor, végül kitermelte a maga
megoldását. Sürgető bajukra onnan kaptak választ, ahonnan a legkevésbé
számítottak rá. Egy közülük, hatalmától elbódulva ölt. Vagyonát nem kímélve
hallgattatta el az ellene acsarkodókat, mit sem törődve a hozzátartozókkal. A
módszer, ha hagyott is kívánnivalót maga után, működött, ezzel életre hívott
egy új korszakot, ahol a gyilkosságot vétségként kezelték, és csupán büntetést
szabtak ki az elkövetőre, ami ha nem is közvetlen, mégis a tehetősebbeket
gazdagította. A rendszer kiteljesedett, és a szó legszorosabb értelmében
mindennek ára lett, még az életnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése